2016. július 15., péntek

Az én másfél éves kisfiam ♥

Misi ma töltötte be a másfél éves kort, egyszerűen még mindig hihetetlen, milyen nagy már és mennyire gyorsan megy az idő egy gyerek mellett, még akkor is, amikor úgy tűnik, csigalassúsággal múlik el minden nap, amelyek ráadásul olyan egyformának tűnnek!

Szóval Misi a huncutságok huncutsága - nem is tudom, mit írjak róla! Imádni való kisfiú, és nem akarok nagyon elfogultnak tűnni, de nagyon vonzza az embereket és mindig, mindenhol észreveszik és odavannak érte :-) Néha a komoly arcát veszi elő, de most már egyre többször inkább mosolyog, kommunikációt kezdeményez, ismerkedik, "csajozik". Legutóbb azért áradoztam róla, mennyire jó gyerek. Volt. Mert most már nagyon nem az, pedig sokak szerint még mindig mintagyerek, de az elmúlt három hónapban előjött rajta valami dacosság, akaratosság, hisztirohamokkal tarkítva, és hát... sokszor elfogy a türelmem. Mondjuk amikor eleve rosszul ébred és mennénk valahová, és ő csak ordít, kapaszkodik rám, nem hagyja, hogy bármit is csináljak, és persze ideges vagyok, mert el fogunk késni... Vagy amikor órákig kell a kanapén dögleni, mert ő rajtam tornázik és legszívesebben magához láncolna. Amikor semmi sem jó neki, se földön, se levegőben, semmilyen játék nem elég megfelelő, stb. Néha földhöz is vágja magát és olyankor csak állok tanácstalanul és várok, hátha abbahagyja...

Sosem voltam rendmániás, de véglegesen kitörlődött a szótáramból a rend fogalma. Ha valamit elpakolnék, naná, hogy az kell neki, vagy kipakolja utána az egészet, mert olyan jó játék. De szerintem ezt nem kell magyaráznom egyetlen anyukának sem. A játékaihoz még véletlenül sem nyúl hozzá, azok pólyásoknak valók. Bezzeg Apuka fűnyírótraktora, csavarbehajtója és mindenféle szerszáma jöhet. Mostanában a szobájában sem töltött egy percet sem.  Szeret kint lenni az udvaron, szereti a kutyákat és egyéb állatokat, de azért gyorsan megtanulta, hogy nem szabad mindenhez hozzányúlnia, mert nem minden állat barátságos. Ügyesen játszik a labdával, vezetgeti a lábával. A másik kedvenc játék a légycsapó, valaki magyarázza már meg, miért imádják a gyerekek?

Annak idején nagyon büszke voltam magamra, mert vezetgetés nélkül tanult meg járni, de most látom ennek hátrányát: ha sétálni/gyalogolni kell, akkor nem hagyja, hogy fogjam a kezét, csak ész nélkül szalad, amerre lát. Ez nem túl biztonságos a városban, úgyhogy általában cipelni szoktam, vagy triciklit viszek. Babakocsit már nem használok. Egyébként idegen helyen nagyon aranyosan elvan egy pár négyzetméteren és minden felhasználható dologgal játszik. Így voltunk például Hegykőn koncerten is, és jól viselte az egészet, egy hang nélkül.

Az értelmi fejlődését látni valami nagyszerű dolog! Olyan jó, hogy ennyi mindent megért és megismer, és hogy mi mindenre emlékszik! Az elmúlt egy-két hétben teljesen új "halandzsaszavakat" kreált, és egyre jobban tudja a mi szavainkat utánozni. Van néhány saját szava is a gyakran használt dolgaira, például az innivaló az "igyigyi", a kulcs a "kuku", a labda pedig a "babbab". Erről jut eszembe, minden gömbölyű dolgot labdának néz, még a barackot és a dinnyét is, és ha meglát valami hasonlót, akkor hangosan kiabál és mutogat rá. Voltak már vicces helyzetek ebből adódóan :-)

Aminek annyira nem örülök, az az, hogy már csak velünk hajlandó aludni, pedig nem szoktattuk rá, egyszerűen ő igényelte így. Volt egy rossz időszaka, amikor minden éjszaka felriadt és nem volt hajlandó visszaaludni nélkülünk. Nagyjából azzal egy időben nagyon "apás" is lett. Minden nap nagyon várja haza és úgy tud örülni neki!

Amikor elköszönünk valakitől, integet és puszit dob. De a legjobb pillanatok azok, amikor megölel engem, vagy nekem ad puszit. Olyankor elfelejtem a nehézségeket és elolvadok tőle ♥

Most megint egy csomó képet mutatok róla, válogatás nélkül, ami az elmúlt 3 hónapban készült róla:

Májusban még hosszú volt a haja...





...aztán géppel levágtam neki, egy kicsit véletlenül bele is nyírtam :D


A fagyit is szereti...


Van egy hintazsiráfja, aminek elhagyta az egyik fülét. Azóta mindig kipótolja valamivel, mert minden lyukba valamit rakni kell (igazi fiú, nem? :D). Így hát volt már szerszám, USB-kábel, xilofon-ütő és még ki tudja mi a fül helyén. Egyébként nem gondoltam volna, de a zsiráfot nagyon szereti, még viszonylag ez a legtöbbet használt játéka.



Megyünk mindenféle rendezvényre, ami a közelben van, itt éppen tűzoltóversenyen voltunk, máskor meg bodzafesztiválon, koncerteken, állatkertben múlatjuk az időt.


A Mamitól fincsi jégkrémet is kapott.



Így alszik ♥




Így szereti a Mogyi kutyusunkat


Ilyen, amikor Apuka beszárítja a haját sünisre


A Papi kutyusával is megosztotta a kismedencét


Itt meg tiszta nagybácsi/nagynéni, ki mit lát benne


Családi szelfi


Néha evés közben is elalszik :D



Dorka, a csajom ♥



Itt épp egy hisztis pillanatban




Ez egy friss kép, pár napja így fesztiváloztunk




És mindig maszatos a cumi helyén. Most szinte egész nap szívja, mert hátul négy őrlőfoga jön egyszerre. Szegényem, nagyon megviseli.


Most más nem jut eszembe, de ha igen, majd kegészítem a bejegyzést. Mit szóltok Misihez? 

1 megjegyzés: