2015. január 11., vasárnap

Babavárás III. - az utolsó trimeszter

Felejtsétek el a panaszkodásomat a legutóbbi babavárós bejegyzésből: a harmadik trimeszter a legjobb! Legalábbis nekem. Jó, most a szilveszteri kajahegyek után kicsit kényelmetlenül érzem magam, de az utóbbi két hónap szuper volt! Miután már nem kellett dolgoznom, és valószínűleg a vastartalékaim is kezdtek feltöltődni, már nem éreztem magam kimerültnek és kedvetlennek, sőt, inkább egyfolytában tettem-vettem itthon, alkottam, kreatívkodtam, mindig találtam valami elfoglaltságot.
  • Aggódtam az ünnepi "zabálások" miatt, de talán nem vittem túlzásba, mert december eleje óta csak 1 kg-ot híztam. Azért a doki rám szólt, hogy vigyázzak a súlyomra, persze ő azt nem tudja, hogy a cisztám miatt +8-10 kg többlettel kezdtem eleve a várandósságot. A védőnő biztat, hogy gyorsan le fog menni, és én is optimista vagyok. 
  • Ami fontos, hogy voltam szemészeti szakvéleményen, hiszen 2 és fél éve lézeres szemműtétem volt és nem tudtuk, hogy lehet-e így természetes úton szülni. Én féltem kicsit, mert -10-es volt a szemem és a műtét sem garantálta a 100%-os javítást. Ennek ellenére belevágtam, mert azt gondoltam, még -1 vagy -2-es szemmel is jobb élni, mint -10-essel. Gyűlöltem a szemüveget és a kontaktlencsét már alig bírtam majdnem 15 éves használat után. Nos, most a szemeim -1 dioptriásak, nem hordok szemüveget, és talpreflexológiával próbálom szinten tartani a látásomat. Az szemorvos jó alaposan megvizsgált és mindent rendben talált, így nincs akadálya a természetes szülésnek.
  • Ami most jön: pár nap múlva NST, ismételt vérkép és ellenanyagszűrés, még egy vércukorvizsgálat, kenetvétel, ultrahang.
  • A baba mérete: kb. 44 centi és 2,5 kg. Amikor mozog, olyan, mintha egy kis polip karjai kalimpálnának bennem :D Vannak dolgok, amikre nagyon aktív lesz, például engedélyeztem magamnak egy csokis csigát, amit szerintem 15 éve biztos nem ettem. Na, az nagyon ízlett neki. De tegnap este, amikor a barátom a Star Trek sorozatot nézte dvd-n, a főcímzenére is nagyon beindult a baba. Azt is szereti, mikor a kutyusok odabújnak hozzám.
  • Amit enni szeretek: minden, ami mákos, de a legjobb, ha mákos-almás! Nem tudom, ez honnan jött :-) A másik a narancs. Egyébként most, az újévben kezdtem el éhesebb lenni. Elmúlt a hátfájásom és a lábam sem görcsöl, bár szerencsére ilyen korábban sem volt. Már a tüdőmet sem nyomja a baba és a gyomromat is kevésbé. Néha van egy kis reflux, de nem vészes. Nem kell túlenni magamat és mindig kell itthon tartani egy kis banánt, ami csodaszer a gyomorsavra! Igaz, a terhességi diabéteszemmel kerülni kellene a banánt, de valamit valamiért. Inkább a lúgosítás irányába próbálok a táplálkozásban törekedni. Szerintem aki még nem várt babát, nem tudja elképzelni, miket akarunk ilyenkor megenni és semmi sem tántoríthat el minket :-)
  • November eleje óta pedig sokszor éreztem a medencém tágulását. Olyan volt, mintha izomlázam lenne egy hosszú biciklitúra után. Érezhetően nyúlik a bőröm is, végül is a baba ilyenkor nő a legtöbbet és nekem követnem kell az ő igényeit. Most jelent meg az első csíkom, de mindkét oldalamon is van pár piros pötty néhány napja. Már elkezdtem használni a krémcsomagot, amit erre kaptam, majd később írok róla. 
  • Említettem már, hogy mennyire érzem a hormonok hatását a szervezetemben. Most a bekuckózós időszak jött el: a szervezetem tudja, hogy nemsokára jön a szülés és biztonságos, nyugodt helyet kell keresni. Már nem szívesen mozdulok ki, általában a kanapén töltöm a napot sok puha párnával és takaróval.
  • Nagyjából egy hete elég kényelmetlen az alvás, sokszor felébredek éjjel és aztán jó két órán keresztül csak forgolódom. Újra tudok háton aludni, bár nem javasolják, így csak pár percre szoktam úgy maradni, mielőtt a másik oldalamra fordulok. De ha véletlenül háton elaludnék, a barátom mindig rám szól :-) Szeretek délután a kanapén szunyókálni kicsit, mert ott félig oldalt, félig háton tudok lenni, a kutyusaim ilyenkor mindig mellém kuporodnak és tök jól melegítik a lábamat.
  • A barátom nagyon cuki és türelmes, de sokat aggódik miattam, szerintem feleslegesen. Most pláne nagyon izgul, mert szorít az idő és a babaszobán dolgozik. Remélem, hétvégén készen lesz, Muszáj, mert a babacuccokat be kell pakolnom és mindent el kell rendeznem, amíg még tudok mozogni. Hajolgatni kevésbé tudok, ülni pedig enyhén hátradőlve. A lábdagadás elég zavaró, de majd az is lesz valahogy. A cipőmet nem mindig tudom felvenni, de a barátom segíteni szokott :-) Nem szeretem, mikor kiszolgálnak, de most nagyon jólesik, hogy mindenki extra kedves és udvarias velem :-) Ilyen jó dolgom sosem lesz! 

Majd egy későbbi bejegyzésben mutatok képeket a gyerekszobáról. Sajnos még kicsit szedett-vedett lesz a berendezés, szerintem csak tavasszal tudom befejezni az eredeti elképzelést. Az előszobánk felújítása is folyik közben, úgyhogy egyelőre nincs keret a kellemesebb dekorációs részre, így azokat a lakástextileket és bútorokat tudom felhasználni, ami éppen van. Azért annak örülök, hogy a hegyvonulatos falat meg tudtuk festeni, amit az inspirációs bejegyzésben mutattam.

Nos, hát itt tartunk most. Legközelebb már csak akkor írok babavárós bejegyzést, ha megszületett a kis Pupi. Akkor a szülésről és az újdonsült anyai érzéseimről, gondoltaimról szeretnék írni.

Még egy hétig tart a nyereményjátékom, amin nemzeti parkos szállást és programot nyerhettek, a részletekért kattintsatok ide!

3 megjegyzés:

  1. Élvezd ki a babavárás összes percét, mert nagyon hamar elszáll sajnos. Drukkolok neked, hogy minden szuperül alakuljon és egy csodálatos szülésélményed legyen!

    VálaszTörlés
  2. Jaj Bogi, ez annyira izgi!!! Van egy gyanúm, hogy fordítva vagy bekötve, nekem eddig minden ismerősöm bele akart halni a finishbe :) Szuper hír, hogy a szemed engedi a természetes szülést, nagyon remélem, hogy össze is jön! Vigyázzatok magatokra!

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy ilyen szuper várandósságod van :) A háton alvást azért nem ajánlják mert elvileg a baba úgy nyom egy fontos eret, ami miatt légzési nehézség léphet fel - nálam ez tökéletesen így is történt, csak bal oldalon tudtam aludni (jobb oldalon ott voltak Zalán lábai, és ha úgy feküdtem, azonnal rugizni kezdett), szoptatós párnával támasztva a pocakom. :)

    VálaszTörlés