2014. november 10., hétfő

Babavárás II. - így érzem most magam

Az elmúlt héten 4 napot töltöttem kórházban, mert a vércukorterheléses vizsgálaton a határnál 1 tizeddel több jött ki és ezt be kellett szabályozni. Ez azért érdekes, mert alapjában véve elég egészségesen táplálkozom (nem használok cukrot, nem eszem kenyérféléket és szeretem az alternatív biocuccokat), de a baba és a kívánósság borította az egész rendszert, múltkor írtam is, hogy még életemben nem ettem ennyi pizzát :D Sajnos sokszor volt olyan, hogy azt se tudtam, mit egyek, mert semmit nem tudtam volna a torkomon leerőltetni, ezért általában az döntött, hogy az utcán megéreztem a kajáldákból jövő illatokat és ami jólesett, az jöhetett.
A 2. trimeszterben ezt szerencsére leküzdöttem, de mégsem volt elég. Azért kicsit dühítő, hogy a velem szembe fekvő kismama megevett a reggelije mellé két zacskó chips-et és volt az asztalán négyféle cukros üdítő megbontva, mindegyik másfél literes kiszerelésben. Nem mintha szeretném az ilyesmiket, de annyira jólesett volna egy banán vagy joghurt! Ez utóbbi kettő mellett a café latte az egyik szokásos desszertem, koffeinmentes változatban. Na, most ezeket nem szabadna ennem.
Az első nap csak feküdtem a kórházban, a második reggeltől vettek vért éhgyomorra, aztán néhány óránként az ujjamat szúrták meg és mérték a vércukorszintet. Harmadnap jött egy dietetikus, akivel megbeszéltük a javasolt étrendet és negyedik nap reggel hazamehettem. Akkor már elég fáradt voltam: nem sokat tudtam bent aludni és kimozdulni se nagyon lehet ilyenkor, úgyhogy a gyaloglás is vánszorgásnak tűnt az elfeküdt lábaimmal.

Tudom, nem illik ilyet mondani, de én már nagyon várom a várandósság végét! Eddig szinte mindenkitől azt hallottam, mennyire szerette és jól érezte magát ebben az állapotban, de én sajnos annyira nem. Van rengeteg pozitív dolog természetesen, de ami a testi változásokat illeti, nekem teljesen lemeríti az energiáimat. Mire gondolok?
- szeptember közepe óta egy rövid séta is fárasztó;
- nem tudok pár percnél tovább állni, mert rettentően feszül a hasfal (vagy bent valami, nem tudom);
- emiatt háton sem tudtam aludni jó sokáig, nagyjából egy hete már igen;
- hason fekvés augusztus óta elfelejtve, pedig az a kedvenc alvópózom. Azt hiszem, szülés után az lesz az első, hogy hasra fordulok :-)
- vérszegény lettem, ami miatt még fáradtabb vagyok. Vasat kell szednem a pótlására, ami viszont kellemetlen mellékhatásokkal jár;
- már nagyjából a 20. héttől elkezdett fájni a hátam;
- szintén azóta a tüdőmet is nyomja a baba és néha légszomjam van;
- rettenetesen sok lett a gyomorsavam, de ennyire durván még sosem éreztem. Állítólag ez is azért van, mert a baba nyomja a gyomrot is;
- gyakori az éjszakai lábgörcs;
- az energiahiány miatt szinte minden nap van egy pár órás kedvetlenség;
- úgy nézek ki, mint akinek bemostak. Óriási sötét karikáim vannak a szemem alatt.
- már megírhattam volna egy új "Gyűrűk ura-trilógiát", vagy pár mesekönyvet a fantasztikus álmaimból, de a mostaniak mindent felülmúlnak. Sajnos rossz értelemben. Nem tudom, honnan jönnek, semmi értelmük, de az biztos, hogy ezek után már nem hiszek a pszichológiai magyarázatokban.

De van számos pozitív dolog is, inkább a lelki oldalról:
- a baba sokat mozog, aminek nagyon örülök. Ha szólok neki, de még ha csak gondolok is rá, hogy "ébredj fel, mozogj egy kicsit", szinte azonnal engedelmeskedik és produkál valamit. Általában középen dörömböl, de szeret bal oldalon is lenni. A mozgása egyébként nem olyan jó érzés, mint amilyennek elmesélték, de hát akkor is imádni való!
- nagyon szeretem a kis Pupit, nagyon várom, hogy kibújjon. Az apuka iránt is sokkal nagyobb türelemmel és szeretettel fordulok, a kutyusaimmal is igyekszem minél többet foglalkozni, amíg még lehet. Jobban tudom értékelni az élet apró örömeit. 
- a kedvetlenség ellenére ez a kis új élet feltölt sok-sok jókedvvel, kreativitással, tenni akarással is
- nagyon szép és feszes lett a bőröm, nem csak az arcomon, a testem többi részén is. Sokan mondták, hogy olyan fényes, ragyogó lett az arcom. Reménykedem, hogy nem lesznek csíkjaim a hasamon, egyelőre - lekopogom - semmi előjelük. Eleve pár kiló többlettel indultam neki a terhességnek, úgy látom, van miből "nyúlnom". A pigmentfoltocskáim viszont jobban látszanak.
- engem elkerültek az érzelmi hullámvölgyek, az az egy-két kiakadás és sírás abszolút normális nem babás állapotban is. Szerintem.
- valaki azt mondta, a gyerek meghozza az önbizalmat. Nem tudom, ez így van-e, mindenesetre a kisugárzásomnak nagyon jót tett. Bár ennél már csak terebélyesebb leszek, de egész életemben most éreztem legtöbbször úgy, hogy jól nézek ki :-)
- sőt, az "anyaság" adott egy olyan pluszt, hogy most érzem azt, hogy igazi nő lettem. Ez valami megmagyarázhatatlan dolog, biztos a kisugárzással függ össze :-)

Mindent összevetve most már elhiszem, hogy létezik a nők "biológiai órája". Csak nekem ez nem agyban jelzett, hanem testben. Hogy itt az idő. 
Egyelőre nyugodt vagyok és pozitívan állok a szüléshez is. Úgy gondolom, mindenki meg tudta csinálni és nem félni kell tőle, ráadásul segítenek is a szülésznők, orvosok. A fájdalom szerintem agyban kontrollálható. Aztán lehet, hogy utána azt fogom mondani, hogy nagyon szenvedtem ;-)
Pupinak már 90%-ban megvan a neve, de még nem mondom el. Néhány barát tudja már. Klasszikus lesz, amit gyerekként lehet aranyosan becézni, felnőttként pedig komoly hangzása van, ha úgy akarja használni :-)

A héten még megyek vérvételre és terhesgondozóba, de már nem dolgozom és az otthonunkkal törődöm. Kész lett  a nappali és hamarosan készül a gyerekszoba is. A logika ezt a sorrendet diktálta, azért került a 2. helyre a gyerekszoba, de február közepéig még van idő.
Lassan összeírom és beszerzem a babaápolási cuccokat és eszközöket, hamarosan pedig egy Ikeás shoppingtúra is esedékes lesz.
Addig is szeretnék köszönetet mondani, mindenkinek, aki bármilyen formában segített, támogatott! Jó érzés, hogy ilyen sokan várják velem együtt és örülnek a kis jövevénynek ♥

4 megjegyzés:

  1. Édes szívem, tartsál ki! :) Én biztos nem fogom szeretni a terhességet (nem véletlen az elnevezés :D ), nem ítéllek el :)

    VálaszTörlés
  2. Sajnálom , hogy elég sok probléma adódott...Remélem jól vagy!
    A gyomorsav probléma ismerős, ezért vettem be Rennie-t. Én pedig sokat émelyegtem , ezért nem érdekelt, hogy nem lehet, de mindig ittam pár korty Light Colát:) Szedtem még homeopátiás bogyókat is, szerintem jók.
    A fájdalom szabályozása agyban igazán jól hangzik...Bárcsak neked sikerülne!!
    Kitartás! Eszter

    VálaszTörlés
  3. Sunds interesting, why don't you write also in english?
    Fabrizia - Cosa Mi Metto???

    VálaszTörlés
  4. Nem egyformán éli meg a szervezetünk a várandósságot. Én imádtam úgy a 36. hétig na onnantól már nehéz volt pláne, hogy egy héttel túlhordtam. A 36. héttől szinte kétnaponta a 40. héten pedig naponta jártam nst-re meg egyéb vizsgálatokra. Nagyon fárasztó volt. Terhességi diabéteszem nem volt, viszont az utolsó időben megőrültem annyi savam volt és nagyon égett a gyomrom. Mondjuk a szóbeszéd bejött és nekem tényleg igazi hajasbabám született. Kitartás! hidd el nagyon hamar elrepül az a pár hét!

    VálaszTörlés