2014. október 2., csütörtök

Babavárás: 1-20. hét

Egy hónapja írtam róla a blogon, hogy februárban anyuka leszek (ebben a bejegyzésben). Nos, a mai ultrahangon kiderült, hogy döntött a babánk, akit Pupinak hívunk: fiúként, vagy lányként szeretne erre a Földre születni. Íme az állás:





Persze nagy meglepetés ért, hogy fiú lesz, pedig én teljesen kislányra számítottam. Emiatt most újratervezés van :-) Én mindig is lányos lány voltam, két lánytestvérrel, aki imádott Barbie-kkal és babákkal játszani. Az egyetlen fiúsabb játék, ami a kezünkbe akadt, a Lego volt, de azt szerettem nagyon. Szóval egyelőre még nem tudom, mit kezdek egy huncut kisfiúval, de legózni, vasútmodellezni és zenélni biztosan tudunk majd együtt.

Arra gondoltam, röviden összeszedem, mik történtek eddig a várandósságom alatt, hónapokra lebontva. Mivel mindenkinél más, teljesen egyénfüggő, ezek csak az én tapasztalataim és gondolataim, de hátha másnak tudok vele segíteni, vagy valamilyen támpontot adni.

1. hónap
Februárban volt egy cisztaműtétem, ami után sajnos nagyon hamar egy újabb cisztám nőtt rohamos tempóban. Az MRI-vizsgálatra vártunk, hogy megtudjuk, mi okozza ezt, de az orvos közben elmondta, hogy ha tényleg veszélyes a ciszta, akkor javasolja, hogy minél előbb vállaljunk gyermeket, nehogy később problémás legyen. Hát, én fel voltam készülve a legrosszabbra, hogy nehezen jön össze, ezért kicsit meg is lepődtem, hogy két hónap után sikerült. Az MRI-t már nem is csinálták meg a baba miatt. Végül is úgy telt el június közepéig az első hónap, hogy semmit nem vettem észre az egészből, talán csak annyira emlékszem, hogy amikor "terepen" dolgoztam, nagyon hamar elfáradtam.

2. hónap
Amint pozitív lett a tesztem, onnantól kezdve egyik napról a másikra jöttek a tipikus terhességi tünetek, viszont nagyon szerencsés voltam, mert soha nem- hánytam. Azon kívül az érzelmi hullámvölgyek, a zavaró illatok és szagok, kedvetlenség, fáradtság, kívánósság... minden megjelent. Éppen akkor, július elején zajlott a Volt-fesztivál, amit már Pupival buliztam végig, természetesen ugrabugra és alkohol nélkül, viszont szabadnap nélkül is, munka mellett. Borzasztó fáradt voltam, a végén már kedvem sem volt a koncertekhez. Ilyet többet nem csinálok! Szóval a fesztiválon egymást érték a kajáldák és az a sok illat jól felforgatta néha a gyomromat... Ritkán találtam olyasmit, ami jólesett, pedig akkoriban egyik percről a másikra lettem hirtelen éhes és olyankor azonnal kellett valami.

3. hónap
Ekkor történt meg a kombinált genetikai vizsgálat, ami negatív lett, tehát Pupinak minden része szépen kifejlődött. Kaptam is róla egy jó kis képet, nagyon csinosnak tűnt és pont ideális pózban feküdt, bár a nemét nem láthattuk még akkor. Az étkezésem nem lett könnyebb, de szerencsére a gyümölcsöket meg tudtam enni. A fáradtságom sem sokat enyhült, de azért kihagyhatatlan volt a St. Pölten-i Frequency Festival és még egy utolsó bulizás. Volt még előtte a legnagyobb melegben egy durvább felfázásom, amiből csak antibiotikummal tudtam kikeveredni. Akkor nagyon aggódtam.
A vizsgálatok után bejelentettem a munkahelyemen is a hírt. Soha nem aludtam még ennyit, mint akkoriban, minden délután munka után is. És soha nem volt elég!

4. hónap
Sokkal jobb lett az étkezéshez való "hozzáállásom", de a fáradtság nem múlt el. Kiderült, hogy vérszegény lettem és vas-folsav kombinációt írtak fel ennek kiküszöbölésére. Akkor még nem híztam és nem is látszott rajtam semmi. El tudtam menni túrázni is, bár kevésbé bírtam. Elneveztük a babát Pupinak, amíg nem tudjuk meg a nemét.

5. hónap
Most vagyok az 5. hónapban, egész pontosan 20 és fél hetes a Pupi. A védőnővel meghallgattuk a szívhangját, ami a 12. héten még olyan gyors volt, mint egy egérkéé :-) Most, ha kinyújtózna, kb. 25 centis lenne és maximum fél kilós. Nem is akarom elhinni, hogy már ilyen nagy, mert még mindig alig látszik valami rajtam. 2 kilót híztam eddig. 
A 18-22. hét közötti kötelező genetikai ultrahangon mondták, hogy fiú lesz. Sokat mozog, amiből én még keveset észlelek, leginkább este, fekvéskor szoktam valamit érezni, de a szívhang hallgatásnál is eléggé ficánkolt. Nehéz megtalálni már az alkalmas fekvőpózt, mert már most nyomja a belső szerveimet és a hasfalam is feszül. Sok a savam is, emiatt nagyjából két hete nehezen és rosszul alszom, és nagyon furákat, sokszor rosszakat is álmodom. 

Mindezek ellenére egyébként jól vagyok és kívánom mindenkinek, aki babát szeretve, vagy már várja is, hogy ilyen zökkenőmentesen menjen minden neki is! A család, a barátaim, sőt, az egész utca nagyon örül és várja Pupit, nagyon aranyosak és segítőkészek. Most a barátommal a nevét próbáljuk kitalálni és tervezgetem a szobáját, ami szintén izgalmas feladat.

Ha nem bánjátok - de ha igen, akkor is - lesz még babás bejegyzés és megmutatom, milyen kis ajándékokat kapott eddig. De ezekről majd később. Mostantól jönnek a kismamás outfitek is, mert bizony, már szükségem van rájuk!

6 megjegyzés:

  1. olyan jó volt ezeket a sorokat olvasni :))

    VálaszTörlés
  2. Kívánom, hogy ilyen problémamentesen folytatódjon a babavárásod, mint eddig! :-)

    VálaszTörlés
  3. Jó hallani, hogy minden rendben van, továbbra is maradjon így, és igen, kérünk még ilyen bejegyzéseket! :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon örülök, hogy ilyen szépen telnek a napjaitok... Én az első 3 hónapban végig émelyegtem mind a kettő babával, de igazából szerencsére minden problémamentes volt. A szülésre viszont sajnos nem szívesen emlékszem vissza, nagyon sokáig vajúdtam, talán mert 4 kg volt majdnem mind a kettő babám, a szülés is nehéz volt, de nem akarlak riasztgatni, csak előjöttek az érzések.....
    Én mindig fiút szerettem volna, nem tudom miért, bár mostanában elérzékenyülök egy -egy cuki szőkehajú kislány láttán...De úgy érzem 3 gyereket, már nem vállalnék...
    Kíváncsi vagyok a nevekre!!!
    Puszi: Eszter

    VálaszTörlés
  5. Végtelenségig tudnám olvasni az ilyen bejegyzéseket :)

    VálaszTörlés
  6. Valahogy eddig ez a bejegyzés elkerülte a figyelmemet, így nem is tudtam, hogy babát vársz! :) Gratulálok, és kívánom, hogy minden rendben legyen! :) Bár még nem tervezek kisbabát a közeljövőben, örömmel olvastam ezt a bejegyzést, és remélem még sok hasonlót osztasz meg majd velünk! :)

    VálaszTörlés